Nachgedichtet von HKI

Ma, amikor gyalogoltam hazafelé, a Kacagórának a dallama jutott eszembe. Ezt sajnos nem tudom belinkelni, mert sehol sem lelem, de minthogy agyam nem áll le (ami azért néha elég szórakoztató), ezért elkezdtem átköltögetni és a saját helyzetemre aktualizálni. Az eredmény pedig:

"Nincs magyaróra, se énekóra, csak számtanóra, de abból számtalan óra..." :-D

Jójó, tudjuk, hogy ez így nem igaz, mert a számtan nagy részében geometriázunk, Magyarországról tartottam már órát, ének pedig az M-osztályokig van. Azért hadd örüljek már magamnak. :-D

Egyébként pedig tudtam venni petrezselyemzöldet a törököknél (ne feledjük, a gasztroblogok Zozi szerint menők :-P ), így már semmi akadálya annak, hogy estére herrlich gombás melegszenyát készítsek. :-) Jetzt aber ab in die Küche. :-)

Ohó! :-P

Bizony, ohó van! :-) Három hét eltelte után kaptam rendes órarendet. :-) Jellemzően olyanokkal leszek, akiket kedvelek, plusz még jön egy srác, akit még nem ismerek, de maaaaajd, ahogy Tibike mondaná. :-)

A tanfolyam egyébként annyira pocsék volt, hogy nem is szeretnék róla írni am liebsten. Bőven elég, hogy Anyunak egy órán keresztül szidtam. Nem baj. Íme, még egy ok, miért is jó magyarnak lenni: nálunk Domjánék ezt nagyon jól csinálták. Viszont im Endeffekt nem volt azért rossz a dolog, mert megismerkedtem egy magyar sráccal (ketten dühöngtünk, hogy ez mi ez már) és egy német lánnyal, akik jó arcok, és Frankfurtban laknak, tehát jó eséllyel még látjuk egymást, illetve még két másik sráccal, de ők messzebbről jöttek, az egyik konkrétan a Bodensee mellől. :-D Amúgy az esettanulmányaim érdekesek voltak, jól sikerültek, sőt,a páromé is, aminek meg alapvetően örülök, mert ha még az sem ment volna, akkor az nagyon betette volna a kaput, úgyhogy végül is jó érzéssel jöttem el. (Már leszámítva, hogy a nő nem akarta meghallani a kritikát, meg hogy...) Lényeg a lényeg, hogy azért majd otthon elmegyek ismételni, mert ezt az élményt mindenképp felül kell írni. :-)

A gasztroblogolás jegyében szeretném megjegyezni, hogy nagyon finom gombalevest főztem. Jó, megint vegetáztam, ez tény, de nem lett vészes anélkül sem, így meg kifejezetten tök jó. Ha mellette lett volna egy tál Anyuéból is, én meg tettem volna a sajátom tetejére rendesen petrezselymet, tényleg nem tudtam volna megmondani, melyiket főzte Anyu és melyiket én. Nem mellesleg kitűzött cél, hogy vegeta nélkül is ilyen jókat tudjak majd egyszer főzni. De szerintem az nem a félév végére lesz, hanem majd csak évek múlva és természetesen magyar alapanyagokból. :-) Itt valahogy nincsen olyan karakteres íze a dolgoknak. Bár talán ez még a jobbik eset, legalább jól tudok vele lakni. :-D

Egyébként meg ma voltam a felsősöknél, egy verekedéssel felért, utána itthon takarítottam, ezt meg a sebem sínylette meg, közben meg az Oscar-összefoglalót néztem/hallgattam, amúgy meg Republicot hallgatok már napok óta, momentán is, meg épp próbálom kideríteni, hogy a "rongyosra hallgatott" albumjaimon kívül mi van még itt nálam. :-) (Á, semmiii, Mist...) No, de most lépek is el aludni vacsit csinálni, mert éhes vagyok. (Freud bácsi azt mondaná, álmos is, és ez így is van.)

Még valami

A mai nap egyik öröme: Übung bringt mich voran. És ez így is van. Az átmatekozott hétvége után ugyanis megcsináltam a Focus Schule tesztjét, és ez az eredmény jött ki:

Ergebnis
20 von 20 Punkten erreicht
Glückwunsch
Sie haben eine glatte Eins.

Persze az más kérdés, hogy nem nézték, mennyi időbe telik megcsinálnom. Gyanítom, hoztam volna jobb szintidőt is már. :-)

Arról, hogy kell-e vigyázni magamra...

Változatlanul nem Szicíliában vagyok, a közbiztonság nagyon jó, de mintha megfeledkeztem volna nagypapánk intéséről. Anyu azt mesélte kicsi korunkban (szerintem nem minden tanító szándék nélkül), hogy amikor gyerek volt, és a nagypapánk elment valahová, mindig aggódtak érte, mire a nagypapánk azt mondta: "Ti aggódtok értem, mikor én hagylak itt Benneteket a fürdőszobával?" A nagypapánk a fürdőszobát tartotta a legveszélyesebb helynek, tehát otthon maradni sem veszélytelen. Jelentem, a konyha is az. Ma sikerült mindkét kezem elégetnem, egyiket jobban, mint a másikat. Mindezt természetesen úgy, hogy használtam fogóruhát. És akkor megértettem, hogy miért találták fel a fogókesztyűt. :-) Egyébként ezt leszámítva megint ügyes voltam, de mivel ez nem gasztroblog, ezért a részleteket kihagyom. Meg amúgy sem szeretném vele gyötörni Bruderherzet, aki feltehetőleg nem is olvassa e bejegyzéseket, mivel a napjainak 95%-át azzal tölti, hogy szuperül nézzen ki. :-D Felteszem, a maradék 5%-ot nem erre fordítja. :-)

Amúgy ma a Grundstuféban voltam. Nem szeretem. Borzasztó. Egyrészt mintha ott háromszor lassabban telnék az idő, másrészt annyira máshogy tanítják az alapokat, és nekem ez nem tűnik okos dolognak. Tudom, hogy korlátoltság azt gondolni, hogy az az egyetlen helyes út, amelyet én jártam, de feltétlen helyesebbnek tűnik ennél. Eleve minek másoltatunk nyomtatott betűket? Azokat olvasni kell, nem írni! És miért nem a betűelemeket gyakoroltatjuk, miért egyből betűket íratunk? Pláne az ilyen nehezebben tanuló gyerekeknél. Hála az égnek nem is kell ide sokat jönnöm, csak ha szükséghelyzet van. Istenem, milyen jó is középiskolai tanárnak lenni! Jó, tegyük hozzá, erre nem kell annyit készülni. Ha álmomból felébresztenek (sőt, ha nem ébresztenek fel is), meg tudom mondani, mennyi 5-3. Ez az egy jó benne. Ugyanakkor azt még nem annyira értem, mit szabad és miért. Az egyik gyerek azt követelte folyamatosan, hogy hadd játsszék. Mondom, mi?! Aztán akkor próbáltam ilyenkor mindig valaki másra áttolni a döntést, aki ott volt velem, egy idő után játszhatott is.

Azon gondolkodom, mi történt még velem, mióta nem jelentkeztem. Ó, igen! Voltam Bad Homburgban, megvettem a jegyet a Wise Guys-koncertre. Most már csak valami olcsó ("ich meine, günstig") Hin- un Rückfahrtot kell találnom, és minden rendben lesz. :-) Szállás erledigt, Babáéknál leszek, jajj, de várom már, hogy átölelhessem! :-) ... (Jó, na, hiányzol, Babi. Megvonási tünetek. A 2 hónap 2 hónap, és lesz ebből még 3,5...)

Ma megvettem a kondibérletet, zsírcápaság a hely, tök kedvesek, pénteken egyéni tanácsadásra megyek, miután agykontrollról hazaesem, de ettől függetlenül szerintem holnap HIMYM után is elmegyek kondiba, már csak azért is, mert gyanítom, ordítani fogok a fájdalomtól reggel, mert kicsit mások a gépek, meg amúgy sem sportoltam november óta. De az tetszik nagyon a barátságos környezeten kívül, hogy értenek is hozzá. Tényleg vágja az ürge az ember izomzatát (tudom, hogy minimum, de hány konditeremben előfordul, hogy kevéssé szakértők viszik a boltot, aztán meg felvesznek valami szakértőt, akinek meg fizetned kell, hogy rád nézzen), kérdezte, hogy van-e gond a hátammal. Mondtam, hogy nincs (persze ki tudja, mi lesz az aerodinamikus párnám nélkül). Erre közölte, hogy azért nem ártana rágyúrnom, mert gyakorlatilag nincs hátizmom. Ez fájt, de végül is tényleg régen voltak már azok a néptáncos idők... Segáz, minden jó lesz. :-)

Egyébként a normálistól eléggé eltérő hétvégém lesz, és nem azért nem fog Ein ruhiges Wochenende címmel bejegyzés születni, mert ne lenne majd nyugodt (mégis milyen lenne 3 napi meditációval?!), hanem azért, mert nem lesz időm. Pénteken reggel 8 körül már Frankfurtban óhajtok lenni, mert ha időben odaérek, akkor tudok magamnak venni Piros Aranyat. Nos igen. Borsot hoztam (mert az ugye a németeknél nincs :-D ), Piros Aranyat meg nem. Szerencsére találtam egy magyar boltot, nem is esik annyira ki. Vajon forintot elfogadnak? :-D

Kezdi elzsibbasztani az agyam a fáradtság, szerintem mindjárt lelépek netről. Csak most még Agnieszka bentvan a fürdőben. :-) Schlaf schön, Welt. :-)

Matekozás helyett

A www.wissenswertes.at-n találtam:

"Ich möchte um eine Gehaltserhöhung bitten. Mit dem Geld, das ich jetzt bekomme, kann ich keine großen Sprünge machen!"
"Das sollen Sie auch gar nicht. Ich habe Sie schließlich als Buchhalter angestellt und nicht als Känguruh!"

OMG. :-D

Ein schöner Samstag

Mint múlt héten is, a szombat most is nagyon nyugis volt. Sokáig aludtam, aztán utána felkeltem, reggeli az ágyban, és még egy órányi Zabhegyezés. :-) Amúgy nichts Aufregendes nem történt késő délutánig. Akkor elmentünk bevásárolni. A postaládát kinyitva egy képeslap várt von meinem Engelchen, ezúton is dankedanke érte, megalapozta a napom szép folytatását. :-)
A vásárlás után főztem, és jelentem, egész jót. Még én is elégedett voltam vele. Jó, a krumplileves csak azért lett jó, mert beleraktam egy csomó vegetát, de hát beleraktam, és jó lett. Együtt vacsoráztunk a lakótársammal, aki megkóstolta a főztömet, és neki is ízlett csakúgy, mint a tejfölös gombapörköltem (nokedliszaggató híján pennetésztával -.-). Jámmmiii. :-) Holnap pedig babéros krumplifőzeléket csinálok, mert az nagyon vasárnapias eledel. :-D Most viszont el, lecsengetem a napot lassaaaaan, mert holnap korán kelek, teregetek, templomküszöböt koptatok, főzök, takarítok ééééééééééééés matekozom! :-P
Ja, és a blogom lassan valami gasztronómiai bloggá változik, nem tudom, észrevettük-e. :-D Úgyhogy, Botikám, ez nem Neked való oldal. :-P

Kuchen mit Kuchen :-P

Csupa mosoly, vagyis még tart a tegnapi süti hatása. ;-) Mármint milyen süti? Ha tudni akarod (mondaná Salinger), a házinénink (kb. 70) sütött sütit. Én azt gondoltam, biztos Valentin-nap alkalmából, de ma kiderült, hogy vendégeik voltak. Lényeg, hogy tegnap a lakótársam beállított négy szelet tortával, hogy a házinéni küldi nekünk. Nagyon finom sütik voltak, mmm... Jó, nem állítom, hogy könnyű sütik, de tényleg finomak. És ha mindez nem lett volna elég, ma olyan alkalom adódott, amelyet feltétlen fel kellett használnom, ugyanis összefutottunk a nénivel a lépcsőházban. Holnap lesz két hete, hogy itt lakom, de ez most fordult elő először. Rögtön meg is szólítottam ("háhá, nem menekülsz, most beszélgetünk!" ;-) ), és mondtam, hogy nagyon szépen köszönjük a sütit, igazán finom volt, és hű, és hó (utóbbi pláne...). És akkor, akkor éreztem, hogy ez az a pillanat. És nem tévedtem. Tovább dicsértem a néninek a sütit, és addig űztem-fűztem a szót, míg arra jutottunk, hogy odaadja a receptjét. Nagyon cuki volt amúgy, úgy belelkesedett, hogy éppen leraktam a kabátom, már itt is volt a recepttel. Mondtam neki, hogy nagyon szépen köszönöm, és még a hétvégén visszakapja. Jó, ma üresjáratomban lemásoltam a receptet, és visszavittem neki az imént a tányérral együtt, értelmes kérdéseket tettem fel a készítéssel kapcsolatban. Ez annyira lenyűgözte, hogy kedvesen válaszolt, legalább 5 percet beszélgettünk az ajtóban. (Amúgy a féléves célom egy félórás beszélgetés bent náluk.) Végeredmény: mondta, ha majd máskor süt valamit, abból is kapunk. :-P Remélem, azért nem süt túl gyakran, mert akkor kegyetlenül elhíznám. :-D És most, amikor ugyanúgy, mint mindig, itt az ideje, hogy... lelépjek Die Rache der Sithet nézni. Á, a régi részek sokkal jobbaaaaaaaaaaak! De azért Anakin helyes benne, Obi-Wan szőke és jó, Padme szép, R2 meg jó arc, meg amúgy is... Blablabla. Szeretjük, na. :-)

UKZG

Legalja. Így éreztem ma magam. 6,5 évnyi tanárszak után egy Sonderschule NaWi óráján kell megtudnom, hogy nem csak Kurzzeitgedächtnis van, hanem Ultrakurzzeitgedächtnis is. Vagy ennyire jól működnék a saját (U)KZG-m?! (Dani, mal was davon gehört?) Azért az üveghez nem nyúltam jó tanácsért, de nagyon örülök, hogy ez az államvizsga után történt meg. :-D

Es geht weiter... 2.

A másik beígért témám a szánkózós kirándulás volt. A lakótársamnak két tesója van: egy öccse meg egy húga. Az öccse állítólag nagyon jó arc (á, az enyémnél biztos nem jobb :-) ), de őt még nem ismerem, ellenben a húgát és a húga barátját már igen. Múlt héten átjöttek reggelire, majd most vasárnap pedig csak a lány jött, a fiú később csatlakozott, és elmentünk egy közeli hegyre, amely nagy népszerűségnek örvend ilyenkor. Tényleg teli volt az egész sétálókkal, szánkózókkal, sőt, még egy-két síléces alak is megfordult. Az eset tanulsága hasonló volt, mint a szeptemberi vidámparkos osztálykirándulásé: gyáva nyúl vagyok, és a halálösztön minden formája rendkívül mély álmot alszik bennem (Utas és holdvilág ellenére), hacsak ki nem költözött belőlem. Mondjuk, ezt 70 év múlva már kicsit bánnám talán. De nem biztos. :-D Szóval beültünk a srác autójába, és elmentünk mi is szánkózni. Hazafelé, amikor elég gyorsan ment az úton a srác, kérdezte a lakótársam, hogy nem félek-e mégis idegen ember autójában nem ismerve a vezetési stílusát. Erről két dolog jutott eszembe. Egyik Adi keresztmama bölcsessége, mely szerint félni luxus (bár ugye ennek némi önszuggeszciószaga van, mert jól tudjuk, hogy nálam már csak Kiss Ádám parázósabb, de ő is csak alanyi jogon). A másik, és ezt ki is fejtettem nekik, hogy elég egészséges gyerekkorom volt, és az eriksoni fejlődéselmélet értelmében ez az egészséges gyermekkor az alapja a bennem kialakult, saccra általam Urvertrauennek fordított ősbizalomnak. (Mint később kiderült, valóban ez a helyes terminus. :-P )

Ugyan nem ígértem be, de beszámolok a vasárnap óta történtekről is. Tegnap Rosenmontag volt, ez azt jelenti, hogy ennek örömére nem mentünk iskolába. :-) Ma meg farsang van, ennek örömére sparkasséék nincsenek nyitva. Szerencsére azért a bankkártyámat elküldték. A berlini 70.000* szebb volt. Mindegy, azért ennek a kis csúnyácska pirosnak is nagyon örültem. :-) Farsang örömére már mentünk iskolába, igaz, az egész délelőttöt a frankfurti Eishalleban töltöttük. Ez elég lenyűgöző hely egyébként, eleve három jégből áll, és jó nagy, de az örömöm nem volt felhőtlen, mert a saját korimtól úgy 1000 km választ el. Nyilván ez nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem koriztam, mert dehogynem, de a bérelt korik meg egyszerűen oly pocsékok voltak, hogy kb. semmit nem tudtam magammal kezdeni bennük az első 30 percben. Aztán utána kicsit jobb lett, de őszintén örülök, hogy ezt senki nem látta a jégtáncról. Még a levlistáról is levennének. :-D

Holnap föcit fogok tartani diákoknak, ó, igen, kedves Torma tanár úr: én, föcit. Csak mert 9. óta megtudtam, hová vezet a földrajz. Krúdy óta tudjuk: "A földrajz a legerősebb afrodiziákum." In dem Sinne megyek szerelmi bájitalt főzni a H-Klassének. :-) Az, aki esetleg nem érne oda a debütálő föciórámra, az nézze meg (újra) ezt, de legfőképp ezt. :-)

Es geht weiter...

Hol is akadtam vajon el? Tegnap írtam, hogy írok ma. Persze, feltétlen írok, de hogy ez ma még kikerül-e az internetre, az jó kérdés, mert most momentán nincs netem. Ami valahol nem baj, valahol meg szomorú.

Azonban, amint megígértem, jöjjenek az első hét benyomásai, méghozzá kicsit mozaikszerűen, Ti meg majd szépen összerakjátok. (Mert ugye az olvasónak is dolgoznia kell az olvasott művön, ő teremti meg a saját értelmezését.)
Egyik reggel, khmm, délelőtt, mert reggelre nem nagyon kell bemennem, mentem ki az állomásra. Mit hallok egyszer csak? Nem, nem szirénát. Nem villamoscsengetést, nem, nem. Kakaskukorékolást. És ezt halálosan komolyan mondom. Ugyanolyan komolyan, ahogy azt is állítom, hogy ma délután, amikor tettem egy harmatgyenge kísérletet arra, hogy az Azubi-kártya igénylőhelyét a közelben megtaláljam, útban a hely felé egyszer csak trágyaszagot éreztem. Emberek, egy nagy falu kellős közepére kerültem. Egyébként szeretem. Mindenféle fent említett hang- és szageffektekkel együtt. Nagyon nagy itt a nyugalom, de ez nem baj, ezt az elmúlt 2-3 év után igazán simán megérdemeltem. Mindenesetre az eddigi aggódások, úgy tűnik, teljesen fölöslegesek. Tényleg. Nem én maradtam a kétmilliós nagyvárosban, ahol a tüntetők elfoglalják az egyetemet meg az utcákat, vagy mi. :-) (= Vigyázzatok Magatokra! :-) ) Ha meg velem történnék valami, akkor meg ne a rendőrséghez tessék fordulni, hanem egyből konkrétan Nicholas Angel járőrhöz a Vaskabátokból (Hot fuzz, tessék megnézni, ha kimaradt). Vagy valakihez, aki legalább olyan jó, mint ő.

Amúgy az elmúlt héten alapítottam magamnak újra bankszámlát. Valahogy itt kinn mindig könnyebben rászánom magam a banki ügyek intézésére. Csak a bankkártyám jönne már meg! Mert mit kezdek én csak simán a pin-kóddal?! Na, mindegy, arra még egy darabig várhatok. Ami azért nem jó, mert addig nem tudok utalgatni, pedig kellene. Akarok magamnak szkálypszámlát, hogy tudjam hívogatni a nagyszüleimet, már igényeltem is egyet, csak ki kellene fizetni, mert ha, mondjuk, holnap megjön a kártya, akkor is 3-7 nap, míg jóváírják a számlámon. Egyébként vajon miért tart ennyi ideig? Még szerencse, hogy a tavaszi szüneti repülőutat oda meg vissza (bocs, Marci :-D) meg lehetett csak simán számlaszámmal oldani.

Nem tudom, említettem-e, de szeretek itt lenni. Aranyos a lakótársam is, és a szobám is szép. Jó, a főbérlőink lehetnének velem kedvesebbek. Egyik nap lementem hozzájuk, mert hallottam, hogy az előtérben vannak. (Kleiner Exkurs: a ház régebben egy családi ház volt, amelyben az alattunk lakó hetven körüli pár és a nő négy gyermeke lakott egykor. Ha bemegyünk, rögtön egy utólag odarakott vékony falat meg egy lépcsőt találunk, mely felfelé vezet, gondolom, ez a rész volt régebben a gyerekek lakosztálya. Van egy pince, amelyben ki tudja, mi van, meg egy padlás is van, ott lehet teregetni, bár én szerintem sose fogok, mert elég párásnak tűnt a levegő, és szerintem nem is túl tiszta a tér. Értelemszerűen az idősek laknak alul, mi meg eggyel felettük. A lépcsőháznak elég fura szaga van, de ezt itt bent nálunk már nem érezni. Az én szobámban meg pláne nem, mert folyamatosan mandarin- vagy narancshéjat szárogatok a radiátoron. És igen, Kari, kukának használom a radiátort. :-D Méghozzá azért, mert lusta vagyok a konyháig elmenni, nem tagadom. Most már nem kell. :-P ) Szóval hallottam, hogy a liebes altes Pärchen ott van az előtérben, ők meg hallották, hogy én bejövök. Jó, gondoltam, befűtök, aztán lemegyek hozzájuk, és mondom, hogy én vagyok a házuk új lakója, mire felérek, jó meleg lesz a szobámban. Udvariasan mosolyogva kopogtattam be hozzájuk, tényleg nagyon cuki akartam lenni, de ez nekik valahogy nem jött át. Mondtam nekik, hogy én vagyok az új lakó, és gondoltam, bemutatkozom, mégis ne ismeretlenül éljünk egy fedél alatt. (Nebenbei angemerkt sein sollte: a bemutatkozásra végül sor se került, mert meg se kérdezték, hogy hívnak… igaz, akkor már egy-két napja ott állt a nevem a postaládán, mit kérdezgessék, lehet, csak én vagyok ilyen szentimentális szamár… najó, nem csak én, Kőnig tanár úr is.) Erre ők: „Schön. Noch ein Wunsch?”. Én oly sokkoltan álltam ott, hogy alig tudtam erre normálisan reagálni. Aztán végül kinyögtem, hogy nem, más nincs. Mindez nagyjából másfél perc alatt zajlott le. Wie zu sagen? Ezek a németek tanulhatnának a magyaroktól a vendégszeretetről meg a barátságosságról. Ja, és a szobám ennyi idő alatt természetesen nem melegedett föl. Amúgy a fűtés elég vicces. Késő délután és estefelé a 3-as szinten olyan erősen fűt, mintha 5-ösön volna, de késő este 5-ösön is csak kb. a 2-3 szintet hozza. (Tudom, Anyu, nem kell ilyen sokáig ébren lenni. Nem is azért voltam ébren, mert szeretek bertákolni, hanem mert a fűtést akartam tanulmányozni. XD Ajjaj, a word aláhúzta a bertákolnit. Akkor mondjuk helyette azt, hogy virrasztani. :-) ) Első körben most elég is legyen ennyi. :-)

Gleich geht es weiter mit...

A tévés reklámszöveget alkalmazva harangoznám be, hogy gleich geht es weiter mit Erfahrungen der ersten Woche und mit Schlittenfahren. Vagyis maholnap összefoglalom az első hét tapasztalatait, és írok a mai kirándulásról és szánkózásról. Sőt! Még képeket is teszek fel. :-)

Milka

Mire nem jó, ha az ember fogyasztja a deutsches Kulturgutot, két filmrészlet között a reklámszünetben megismerheti, hogy reklámozza a Milka a termékeit: "Möchten Sie Ihren Liebsten auch mit einem Geschenk Ihre Zuneigung zeigen? Überraschen Sie Ihren Partner doch mit zarten Pralinen und dem Lieblingsparfum als Zeichen der Aufmerksamkeit. Ohne viele Worte kann man mit den süßen Botschaftern aus Alpenmilch Schokolade auf besondere Art und Weise seine Liebe und Zuneigung ausdrücken." Mindezt nach dem Motto: "Sag´s zart, sag es mit Milka Pralinen". Igen, légyszi, légyszi, nekeeeeeeeeem! Az olyan aufmerksam volna. :-P

Profiländerung

Megint Németország. De jó énnekem! :-) Vagyis ez azért szombaton nem volt ennyire egyértelmű, péntek este meg aztán a legkevésbé sem (ezért egyébként hálával adózom mindazoknak, akik testben vagy legalább lélekben velem voltak akkor), de mára már kiderült, hogy azért a fenti felkiáltás megállja a helyét. Hogy miért is, az a következő bekezdésekből kiderül. (Aki kapott levelet, ugorhat két bekezdést.)

Az utam jó volt, és valóban jöttek elém a reptérre valami kis kúlmájer sportkocsiszerűséggel, amely ugyan jól nézett ki, de a csomagjaim nem fértek be alapértelmezetten, viszont legalább tudtunk ezerrel száguldani az autópályán, és hamarabb ideértünk, mint a lakótársam, akit változatlanul aranyosnak tartok. Egyébként azt kell mondanom, minden nagyon flottul ment, este 10-re már be is rendezkedtem, utána pedig a lakótársammal beszélgettünk. Kiderült, hogy szülinapi bulit együttlakásunk alatt csak egyszer tartunk, ami természetesen nagy kár, cserébe az jó nagy lesz, ugyanis mindkettőnkét ünnepeljük. :-D Voll lustig. Komolyan, ennek mennyi a valószínűsége? 1:366? (No, Tibi és Kari, jutottatok már valamire?)

Tegnap délben átjött reggelizni Agnieszka húga a barátjával, aranyosak ők is. Késő délután sétáltam egy órát. A környezet csodaszép, gyönyörű látványban volt részem. Körforgalomból épp nincs kettő az utcában, cserébe Friedrichsdorfban van itt egy Marc-Aurel-Ring. :-D Ja, és a Marc-Aurel-Ring közelében lévő szállodát Hotel Arkadianak hívják. :-D

Ma megvolt az első napom, elég sűrű volt. Reggel hétkor keltünk, mert Agnieszkának mennie kellett dolgozni, viszont előtte még el akart vinni vásárolni, ami jófejség tőle, hiszen a bolt elég messze van ahhoz, hogy ne akarjak nagybevásárlásokat csapni gyalog.

Utána bementem a suliba, először egy másik suliba tévedtem be, mert kettő van egymás mellett, de végül a HKI-t is megtaláltam. Ott körbevezettek az iskolában, sok mindenkit megismertem. A gyerekek egyáltalán nem durva esetek, jellemzően viselkedészavarosak, ez azonban koncentrációzavart is okoz, ami miatt nem megy nekik a tanulás. De amúgy aranyosnak tűnnek. :-) Ma egy számtech órán voltam bent. Mit mondjak, kicsit más, mint nálunk. A számtech inkább a tanulás eszköze, mint célja. Szövegszerkesztés, róka koma & co. szóba sem jön. Vannak az iskolai szoftverek, és azoknak a segítségével matekoznak, németeznek stb.

Iskola után Bad Homburgba mentem, hogy megnézzem a könyvtárat - montags geschlossen. Na, schön. Múzeumnak érzik magukat? Sebaj, azért a szemerkélő esőben elindultam felfedezni a várost, és a Shopstraßét meg is találtam - nem hiába a női intuíció. (Ok, ez gyenge volt. Javítok: nem hiába tanulmányoztam tegnap fél óráig a google mapset itthon. :-D ) Betértem egy könyvesboltba, és mikor legközelebb kinéztem az utcára, már sötét volt. Upsz, akkor ma sem gyaloglunk már haza a mezőn keresztül. Estefelé felvettem a kapcsolatot a külvilággal, már épp ideje volt. Most viszont lépek aludni, mert holnap kelés korán, hogy mehessek Sparkasséba meg magam polizeilich bejelenteni. Folyt. köv. :-)