Kuchen mit Kuchen :-P

Csupa mosoly, vagyis még tart a tegnapi süti hatása. ;-) Mármint milyen süti? Ha tudni akarod (mondaná Salinger), a házinénink (kb. 70) sütött sütit. Én azt gondoltam, biztos Valentin-nap alkalmából, de ma kiderült, hogy vendégeik voltak. Lényeg, hogy tegnap a lakótársam beállított négy szelet tortával, hogy a házinéni küldi nekünk. Nagyon finom sütik voltak, mmm... Jó, nem állítom, hogy könnyű sütik, de tényleg finomak. És ha mindez nem lett volna elég, ma olyan alkalom adódott, amelyet feltétlen fel kellett használnom, ugyanis összefutottunk a nénivel a lépcsőházban. Holnap lesz két hete, hogy itt lakom, de ez most fordult elő először. Rögtön meg is szólítottam ("háhá, nem menekülsz, most beszélgetünk!" ;-) ), és mondtam, hogy nagyon szépen köszönjük a sütit, igazán finom volt, és hű, és hó (utóbbi pláne...). És akkor, akkor éreztem, hogy ez az a pillanat. És nem tévedtem. Tovább dicsértem a néninek a sütit, és addig űztem-fűztem a szót, míg arra jutottunk, hogy odaadja a receptjét. Nagyon cuki volt amúgy, úgy belelkesedett, hogy éppen leraktam a kabátom, már itt is volt a recepttel. Mondtam neki, hogy nagyon szépen köszönöm, és még a hétvégén visszakapja. Jó, ma üresjáratomban lemásoltam a receptet, és visszavittem neki az imént a tányérral együtt, értelmes kérdéseket tettem fel a készítéssel kapcsolatban. Ez annyira lenyűgözte, hogy kedvesen válaszolt, legalább 5 percet beszélgettünk az ajtóban. (Amúgy a féléves célom egy félórás beszélgetés bent náluk.) Végeredmény: mondta, ha majd máskor süt valamit, abból is kapunk. :-P Remélem, azért nem süt túl gyakran, mert akkor kegyetlenül elhíznám. :-D És most, amikor ugyanúgy, mint mindig, itt az ideje, hogy... lelépjek Die Rache der Sithet nézni. Á, a régi részek sokkal jobbaaaaaaaaaaak! De azért Anakin helyes benne, Obi-Wan szőke és jó, Padme szép, R2 meg jó arc, meg amúgy is... Blablabla. Szeretjük, na. :-)