Es geht weiter... 2.

A másik beígért témám a szánkózós kirándulás volt. A lakótársamnak két tesója van: egy öccse meg egy húga. Az öccse állítólag nagyon jó arc (á, az enyémnél biztos nem jobb :-) ), de őt még nem ismerem, ellenben a húgát és a húga barátját már igen. Múlt héten átjöttek reggelire, majd most vasárnap pedig csak a lány jött, a fiú később csatlakozott, és elmentünk egy közeli hegyre, amely nagy népszerűségnek örvend ilyenkor. Tényleg teli volt az egész sétálókkal, szánkózókkal, sőt, még egy-két síléces alak is megfordult. Az eset tanulsága hasonló volt, mint a szeptemberi vidámparkos osztálykirándulásé: gyáva nyúl vagyok, és a halálösztön minden formája rendkívül mély álmot alszik bennem (Utas és holdvilág ellenére), hacsak ki nem költözött belőlem. Mondjuk, ezt 70 év múlva már kicsit bánnám talán. De nem biztos. :-D Szóval beültünk a srác autójába, és elmentünk mi is szánkózni. Hazafelé, amikor elég gyorsan ment az úton a srác, kérdezte a lakótársam, hogy nem félek-e mégis idegen ember autójában nem ismerve a vezetési stílusát. Erről két dolog jutott eszembe. Egyik Adi keresztmama bölcsessége, mely szerint félni luxus (bár ugye ennek némi önszuggeszciószaga van, mert jól tudjuk, hogy nálam már csak Kiss Ádám parázósabb, de ő is csak alanyi jogon). A másik, és ezt ki is fejtettem nekik, hogy elég egészséges gyerekkorom volt, és az eriksoni fejlődéselmélet értelmében ez az egészséges gyermekkor az alapja a bennem kialakult, saccra általam Urvertrauennek fordított ősbizalomnak. (Mint később kiderült, valóban ez a helyes terminus. :-P )

Ugyan nem ígértem be, de beszámolok a vasárnap óta történtekről is. Tegnap Rosenmontag volt, ez azt jelenti, hogy ennek örömére nem mentünk iskolába. :-) Ma meg farsang van, ennek örömére sparkasséék nincsenek nyitva. Szerencsére azért a bankkártyámat elküldték. A berlini 70.000* szebb volt. Mindegy, azért ennek a kis csúnyácska pirosnak is nagyon örültem. :-) Farsang örömére már mentünk iskolába, igaz, az egész délelőttöt a frankfurti Eishalleban töltöttük. Ez elég lenyűgöző hely egyébként, eleve három jégből áll, és jó nagy, de az örömöm nem volt felhőtlen, mert a saját korimtól úgy 1000 km választ el. Nyilván ez nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem koriztam, mert dehogynem, de a bérelt korik meg egyszerűen oly pocsékok voltak, hogy kb. semmit nem tudtam magammal kezdeni bennük az első 30 percben. Aztán utána kicsit jobb lett, de őszintén örülök, hogy ezt senki nem látta a jégtáncról. Még a levlistáról is levennének. :-D

Holnap föcit fogok tartani diákoknak, ó, igen, kedves Torma tanár úr: én, föcit. Csak mert 9. óta megtudtam, hová vezet a földrajz. Krúdy óta tudjuk: "A földrajz a legerősebb afrodiziákum." In dem Sinne megyek szerelmi bájitalt főzni a H-Klassének. :-) Az, aki esetleg nem érne oda a debütálő föciórámra, az nézze meg (újra) ezt, de legfőképp ezt. :-)