Profiländerung

Megint Németország. De jó énnekem! :-) Vagyis ez azért szombaton nem volt ennyire egyértelmű, péntek este meg aztán a legkevésbé sem (ezért egyébként hálával adózom mindazoknak, akik testben vagy legalább lélekben velem voltak akkor), de mára már kiderült, hogy azért a fenti felkiáltás megállja a helyét. Hogy miért is, az a következő bekezdésekből kiderül. (Aki kapott levelet, ugorhat két bekezdést.)

Az utam jó volt, és valóban jöttek elém a reptérre valami kis kúlmájer sportkocsiszerűséggel, amely ugyan jól nézett ki, de a csomagjaim nem fértek be alapértelmezetten, viszont legalább tudtunk ezerrel száguldani az autópályán, és hamarabb ideértünk, mint a lakótársam, akit változatlanul aranyosnak tartok. Egyébként azt kell mondanom, minden nagyon flottul ment, este 10-re már be is rendezkedtem, utána pedig a lakótársammal beszélgettünk. Kiderült, hogy szülinapi bulit együttlakásunk alatt csak egyszer tartunk, ami természetesen nagy kár, cserébe az jó nagy lesz, ugyanis mindkettőnkét ünnepeljük. :-D Voll lustig. Komolyan, ennek mennyi a valószínűsége? 1:366? (No, Tibi és Kari, jutottatok már valamire?)

Tegnap délben átjött reggelizni Agnieszka húga a barátjával, aranyosak ők is. Késő délután sétáltam egy órát. A környezet csodaszép, gyönyörű látványban volt részem. Körforgalomból épp nincs kettő az utcában, cserébe Friedrichsdorfban van itt egy Marc-Aurel-Ring. :-D Ja, és a Marc-Aurel-Ring közelében lévő szállodát Hotel Arkadianak hívják. :-D

Ma megvolt az első napom, elég sűrű volt. Reggel hétkor keltünk, mert Agnieszkának mennie kellett dolgozni, viszont előtte még el akart vinni vásárolni, ami jófejség tőle, hiszen a bolt elég messze van ahhoz, hogy ne akarjak nagybevásárlásokat csapni gyalog.

Utána bementem a suliba, először egy másik suliba tévedtem be, mert kettő van egymás mellett, de végül a HKI-t is megtaláltam. Ott körbevezettek az iskolában, sok mindenkit megismertem. A gyerekek egyáltalán nem durva esetek, jellemzően viselkedészavarosak, ez azonban koncentrációzavart is okoz, ami miatt nem megy nekik a tanulás. De amúgy aranyosnak tűnnek. :-) Ma egy számtech órán voltam bent. Mit mondjak, kicsit más, mint nálunk. A számtech inkább a tanulás eszköze, mint célja. Szövegszerkesztés, róka koma & co. szóba sem jön. Vannak az iskolai szoftverek, és azoknak a segítségével matekoznak, németeznek stb.

Iskola után Bad Homburgba mentem, hogy megnézzem a könyvtárat - montags geschlossen. Na, schön. Múzeumnak érzik magukat? Sebaj, azért a szemerkélő esőben elindultam felfedezni a várost, és a Shopstraßét meg is találtam - nem hiába a női intuíció. (Ok, ez gyenge volt. Javítok: nem hiába tanulmányoztam tegnap fél óráig a google mapset itthon. :-D ) Betértem egy könyvesboltba, és mikor legközelebb kinéztem az utcára, már sötét volt. Upsz, akkor ma sem gyaloglunk már haza a mezőn keresztül. Estefelé felvettem a kapcsolatot a külvilággal, már épp ideje volt. Most viszont lépek aludni, mert holnap kelés korán, hogy mehessek Sparkasséba meg magam polizeilich bejelenteni. Folyt. köv. :-)